2014. július 4., péntek

Panic Station (Chapter 01)

 Matthew Bellamy, az ég hangos morajlására ébredt. Kipattantak a szemei, és oldalra fordult. Kicsit fázott, így nyakáig felhúzta a fekete takaróját.
 Tudta, hogy mennyi az idő. 3:25. A következő pillanatban, az eső kopogására, morgott egyet. Innentől nem érdekelte mennyire fázik, lerúgtam magáról a puha takarót, és ahogy lelendítette a lábát az ágyról, rögtön a mammuszába bújtatta. Ismét morgott egyet, majd megdörzsölte a tenyerével szemeit, amik még reggel is szikrákat szórtak.
 Az emberek általában félnek, Matthew szemeitől. Utálnak belenézni. Sokan azt mondják, hogy az ördög jeges tekintetit örökölte, Matthew. Ez persze badarság. De tény, hogy nagyon fagyosak a szemei, és aki belenéz, tuti kirázza a hideg. A jégnek is meg van a maga szépsége, Matthew szemeinek is.
 Szóval, Matthew nyújtózkodott, mielőtt felállt volna az ágyból. Be se vetette, rögtön indult le a falépcsőn a konyhába. Matthew stílusa, igazán férfias. Mint Ő, mint a lakása. Ezüst, fém, fa. Ezeket az anaygokat lehet leginkább megtalálni, Matthew luxus lakásában. Hogy a fenébe ne lenne luxus lakása, ha Ő Anglia következő, nagy Formula 1-es pilótája?
 Kinyitotta a kétajtós üvegszekrényt, és kivette belőle a szerencsebögréjét. Nem hisz az ilyenekben, de Anyukájától kapta, az első versenye előtt. Lefőzött egy adag kávét, és kiöntött a bögrébe egy keveset, a többit meg elrakta, későbbre.
 Ma este lesz a következő verseny időmérője, amivel az fog eldőlni, hogy ki hányadik helyről fog indulni, az éles versenyen. Matthew soha nem félt ezeketől, mindig első vagy második helyről indul. Szó mi szó, a versenyzés a vérében van.
 Hiába látszik Matthew kőszívűnek, és gorombának, nem az. Legalábbis nem mindig. Imádja a cicákat, és a csokit. Van is egy kiscicája, akit nem rég talált egy dobozban. Azonnal befogadta, és magához vette. A cica neve Hendrix lett, a példaképe után.
 Matthew leült a fehér bőrkanapéjára, és bekapcsolta a TV-t. BBC-t nézett. Ilyen korán reggel, semmit nem adnak, így csak nézte az idiótábbnál, idiótább híreket. Miközben szürcsölgette a forró kávéját, Hendrix felugrott, és Matthew ölébe fészkelte magát. Matthew természetesen, nem lökte le, a cicát, hanem hosszú ujjaival, lassan simogatni kezdte a selymes szőrét, mire az állat hangos dorombolásba kezdett.
 Matthew és Hendrix egy ideig nézték a BBC híreit, amit Matt kezdett unni. Ám, ez az érzés megfordul amikor a következőt mondták be:
-Matthew Bellamy átszerződik a Champion Dirnt-hez? Mike Dint, azt mondta egy interjú során, nem rég beszélt Matthew-val, aki azt mondta szívesen átmenne Mike-ék csapatába! Többi, a négy órási sporthírekben! –Matthew előre hajolva, pislogás nélkül nézte a TV képernyőt.
 Hosszas képernyőbámulását, egy csengő zavarta meg. Utoljára még megsimogatta Hendrix bundáját, aztán a kávéjával együtt letette. Kisétált az ajtóig, majd amikor rájött, hogy még mindig pizsamába van, visszafordult. De a vendég, nem hagyta magát, lerázni ilyen könnyen, és meg nem állítható csengőszólamot zúdított Matthew-ra, aki megállt, és vissza gyalogolt, az ajtóig. Az út közben, még néha ásított kicsit, és párszor megdörzsölte az orrnyergét. A kezét a kilincsre téve, ásított egy utolsót, aztán kinyitotta a fémajtót. Ilyen futurisztikus hatást kelt az az ajtó.
 Amikor meglátta, hogy Mike Dirnt áll ott, inkább visszacsukta volna az ajtót, de a szőke azonnal oda tette a lábát. Matthew kénytelen kelletten kinyitotta az ajtót, majd gúnyos mosollyal, köszöntötte ellenfelét.
- Láttad? Azt hiszi a világ, hogy át akarok szerződni hozzátok! Mekkora barom is vagy te? – Kérdezte, Matthew. Mike csak nevetve, és elképesztő lazán, besétált, a lakásba.
- Matthew Bellamy. Jobban is ismerhetnél. Tudod, hogy hatkor én már fel vagyok öltözve. – Csipkelődött. Matthew fújtatott egyet, majd becsapta az ajtót, és egy mozdulattal megfordult. Mike egyenesen a konyhába lépdelt. Kecsesen felvett egy almát a tálcáról, és megtörölte a fekete mellényébe. Matthew idegesen nézte, ahogy Mike próbálja a földig alázni.
 A szőke beleharapott a piros almába, és lassan megrágta. Hatalmas nyeléssel, már le is küldte a falatot, majd még pár másodpercig nézte az almát, és ízlelgette.
- Finom. – Emelte fel. Matthew megforgatta a szemeit, majd mélyen Mike-ébe nézett.
 Mindkettejüknek jeges volt a tekintette. Mindenki félt attól mi lesz, ha egymás szemeibe néznek. „Apokalipszis”.
- Ne húzz fel, Dirnt. Mi a fenét keresel itt? – Húzta fel a száját, Matthew.
- Apám küldött. Azt akarja, hogy aláírd ezt. – Tette le a pultra a szerződést Mike, anélkül, hogy megszakította volna a szemkontaktust.
- Miért akarjátok, hogy átmenjek? Jól meg vagyok ebbe a csapatba.
- Apám szerint benned van a jövő. Átigazolsz, én meg úgy tönkre teszlek, hogy csak az abroncsok maradnak utánad. – Matthew hangosan felnevetett. Vagy egy percig csak nevetett, aztán újra megkomolyodott, és visszanézett Mike szemeibe.
- Nehogy azt hidd bármit, megtehetsz, Dirnt. – Köhögte Matthew. Amikor Mike ismét beleharapott volna az almába, Matthew egy laza csuklómozdulattal kiverte a kezéből. Az alma keservesen lassan esett le a pultról, bele Hendrix vizes táljába, ahonnan kijött az összes víz. Pár csepp még Mike fekete Converse-ére is csöppent.
 Mike megszakította a szemkontaktust, és lenézett, a cipőjére, ami már beszívta a vizet, aztán lassú mozdulatokkal, vissza nézett Matthew-ra.
- Farok vagy Bellamy. Húsz éve is farok voltál, most is az vagy. – Rázta meg a fejét, Mike. Matthew elengedte a füle mellett a megjegyzést, és elsétált Mike mellett, aki beszívta a fekete reggeli illatát.
- Kérsz kávét? – Kérdezte Matthew. Mike cinikusan felnevetett, majd Matthew felé fordult.
- Írd alá, aztán hagy húzzak el innen.
- Naiv vagy, Mike. – Suttogta Miko fülébe, Matthew. – Nagyon naiv. – Mike azonnal elkapta volna a fejét, de Matthew belevájta körmeit a nyakába.
 Matthew mindig tudta mivel lehet megrémíteni az embereket. Sokan a szemitől paráznak. Mike viszont más. Mike-ban van valami ami megfogta Matthew-t. Tudta, hogy Mike-nak is megmozgott valami, amikor meglátta Őt. Nem szerelem. Ez sokkal mélyebb.
- Engedj el. – Rángatózott, Mike. Matthew azonban, nekilökte a pultnak, és közelebb hajolt hozzá, majd felkuncogott, mire Mike libabőrős lett. – Mi bajod? – Éretlenkedett Mike. – Mindenki tudja, hogy szűz vagy.
- Nehogy azt hidd, hogy lefeküdnék veled. Te mocskos vagy.
- Akkor miért csinálod? – Matthew felnevetett, majd beleharapott Mike nyakába. Nem az a szexi harapás volt, hanem fájdalmas. Mike fel is üvöltött, amikor Matthew éles fogaim belevéjődtek, a bőrébe.
- Nehogy azt hidd, bármit is akarok tőled. Egy mocsok vagy, semmi több. – Matthew ellökte magát, Mike-tól, aztán, a szemözti pultszigeten támaszkodott meg. – Ha le is akarnék veled feküdni, tuti nem te lennél az első.
- Meddig akarod halogatni, Bellamy? Nem sokára negyven vagy. – Mosolygott gonoszan Mike.
- Az csak egy szám. A szüzesség meg egy fogalom. És most. – Kapta fel a fejét, és elvette a papír. – Lássuk, mit akar ez a mocsok Dirnt papa tőlem. – Köhintett egyet, majd mint akit nagyon érdekel a szöveg, olvasni kezdett. – Oh, igen, hogy van a lányod? – Szólalt meg, az olvasásból felnézve.
 Mike- nak egy futókalandból van egy lánya. Az anyja baba ként letette Mike ajtaja elé, és azóta senki nem hallott róla semmit.
- Jól van.
- Ez egy fos. Minek írjam alá a szart? Az akkor is szar marad. – Dobta le a szerződést a nedves padlóra Matthew. Mike idegesen nézte, ahogy a víz miatt elmosódnak a betűk a papíron, majd Matthew szemeibe nézett.
- Én vagyok a mocsok Bellamy? Igen? Oké, meglátjuk este, mi lesz az időmérőn. – Hadarta, majd mint a szél kiviharzott a lakásból. Matthew csak nevetve megrázta a fejét, majd meglátta, hogy Hendrix a lábánál dorombol, és nyávog, hogy vegye fel.
 Matthew egy tenyerébe elfér a kiscica, így azonnal fel tudta kapni.
- Na nézd meg. Ilyen ember akarja, hogy egy csapatba legyek vele. Nem tudja, hogy mit akar. – Hendrix erre csak felnyávogott, és Matthew halkan kuncogott egyet.
 Matthew soha nem készül az időmérőkre. Még most sem, hogy Mike gyakorlatilag megfenyegette. Mosolyogva mászott fel a szobájába, hogy felöltözzön.
 Hendirx végig követte, Őt. Matthew megállt a gardróbja előtt, és egy kicsit nézte magát a tükörben.
- Úgy is nyerni fogsz. – Nevetett fel. Kinézett az ablakon. Még mindig esett. Sőt, már villámlott és dörgött is.
 Miután elgondolkodott, hogy olyan gumit kell majd feltetetnie a kocsijára, ami jól tapad, kinyitotta a gardróbszekrényét.
Hosszas keresgélés után, kivett egy fekete garbót, fekte farmert, és fekete Converse-t.
- Nekem most el kell mennem, hozok neked valami ennit. Semmi nincs itthon. – Nyomott egy puszit, Hendrix szőrős fejére, aki nyávogott egyet, aztán lefeküdt a kanapéra.
 Matthew még vissza nézett az ajtóból, aztán, mosolyogva kilépett a szakadó esőbe. Felnézett az égre, aztán elsétált a kétajtós garázsig, és előkapta a zsebéből a nyitóját. Megnyomta a gombot, és az ajtó felhúzódót. Matthew szíve nagyot dobbant, amikor meglátta a meggyvörös Ferrari-ját.
- Szerbusz, aranyom. – Mosolygott, majd belépett. Lélegzet visszafojtva húzta végig ujjait, a kocsin, aztán kinyitotta az ajtaját, és beült. Hatalmasat sóhajtott, amikor megmarkolta a kormányt. – Mutasd, mit tudsz. – Mondta, majd felbőgette a motort. A gumik, felkavarták a port, és Matthew egy hatalmas csikorgatással elindult. Próbálta vissza fogni magát, de amikor a volán mögé kerül, megszűnik a tért, és az idő, és csak a lóerő van. Ilyenkor nem érez semmit, csak a kocsi egész lüktetését, ahogy áthalad a testén.
 Még akkor is képes kábulatba jönni, ha csak leugrik a Tesco-ba.
A Tesco parkolója üres volt, így Matthew rögtön az első helyre be is állt. Mielőtt kiszállt volna, utoljára megmarkolta a kormányt, és belenézett a visszapillantó tükörbe. Elmosolyodott, majd kihúzta a slusszkulcsot és kikapcsolta az övét. Kiszállt, és azonnal sikerült belelépni egy tócsába. Idegesen becsapta az ajtót, majd próbálta lerázni, a vizet a cipőjéről. „Remek, ez egy új cipő!” Morgolódott magába.
 Amikor rájött, hogy nem lesz ebből már tiszta, száraz cipő, inkább elindult a Tesco bejára felé. Az önműködő ajtó, azonnal kinyílt, Matthew előtt, aki elsőre megrezzent a bolt hideg belseje miatt, de aztán meg is szokta. Mindenek előtt egy kosarat halászott ki, és csak azután ment a zöldségekhez.
 Előkapta a bevásárló listáját, és a paradicsomokat kezdte fürkészni, melyik is a legszebb. Egy kis idő után, érezte, hogy valaki megrángatja a nadrágját. Idegesen fordult meg, de amikor meglátta, hogy egy hatalmas kék szemű kisfiú bámul fel rá, megenyhült. Letérdelt elé, és megfogta a vállait. A kisfiú összerezzent, amikor Matthew hideg tenyerei átölelték az ő meleg karjait.
- Jó napot, Mr. Bellamy. – Dadogta, a kisfiú. Matthew elmosolyodott, és felnézett.
 A kisfiú felett, egy nő állt. Barna haja, ráomlott a vállára, szemüvege mögül még a szemei is mosolyogtak, ahogy a fiát és Matthew-t nézte.
- Szerbusz, öcsisajt. Mit szeretnél. – A kisfiú, anyukájához, futott mire ő kivette a zsebkönyvét, és a tollát a táskájából. A kisfiú, oda adta, Matthew-nak a cuccokat, és Ő rutinosan belefirkantotta a nevét. A kisfiú, mosolyogva Matthew mellé állt, és az anyuka ellőtt, egy képet, aztán mentek is tovább.
 Matthew még nem állt fel a guggolásból, amikor megtalálta a legszebb paradicsomokat. Nevetve elvette azokat, majd betette a kosarába, és kihúzta a listáról.

 Egy óra alatt be is vásárolt. A kisfiú után, nem nagyon voltak akik megállították, inkább, csak a távolból fotózták, így próbált mindig normális képet vágni.
 Fizetett, aztán bepakolt a kocsija csomagtartójába, és beült. Ismét elkapta a borzongás. Kirázta a hideg, és a szíve is hevesen dobogott. Arról nem is beszélve, amikor felbőgette a motort! Ilyenkor érzi, azt, hogy Ő tényleg él. Ez a pulzusa, és amikor elindul, minden egyes fordulata a keréknek, egy-egy szívdobbanás Matthew-nak.
 A táj elszaladt mellette. Mintha a fák beköszönnének az ablakán, de Ő nem hallott és látott semmit, csak a kerekek lágy végig suhanását a nedves aszfalton.
 Matthew utált vezetés közben zenét hallgatni. Ő a pillanatnak élt, ha a vezetéstől van szó. Ezért van az, hogy még mindig szűz.
 Otthon, négy nagy papírzacskóval törte be az ajtót. Lábával becsapta, majd egyenesen a konyhába sietett. Ott letette a pultra a zacskókat, és Hendrix azonnal felugrott oda. Nyávogott egyet, mire Matthew azonnal kivette Hendrix kedvenc eledelét. A cica szemei felcsillantak, és Matthew kiöntött belőle Hendrix táljába, aki azonnal neki is látott. Matthew kipakolta a cuccokat, és főzni kezdett.
 Matthew egyáltalán nem egy konyhatündér. Sőt, inkább csak odaégetni tudja az ételt. Az egyetlen dolog amit kevés hibával meg tud csinálni az a spagetti.
 De ma nem azt evett. Vett egy adag édes-savanyú mártást, amit fel kellett melegíteni, és ráönteni a rizsre. Na, már ott kezdődtek a gondok, hogy rizs. Nem tudja, mennyi ideig kell, feltenni, mi az, hogy félkemény szemek. „A” rizs, meg hasonlók. Nem cécózva, beleöntötte az egész csomag rizst a tűzhelyen lévő vízbe, és elkezdte az édes-savanyút a mikróban melegíteni.
 Amíg ezek melegedtek, Matthew bekapcsolta a rádiót, és azonnal felcsendült egyik kedvenc száma, Nirvana-tól a Lithium. Végig dúdolta az egész számot, közben meg kevergette a rizst.
 Igazából Ő maga sem tudta mikor lesz jó, csak keverte és percenként kivett egy szemet, és megkóstolta. Ezt addig csinálta, amíg a számára megfelelő lett a rizs. Ekkor a mikróból is kihalászta a forró öntetet, és ráöntötte a még tűzhelyen lévő rizsre. Azt is össze keverte, majd lehúzta onnan, és elzárta.
 Mosolyogva, szedett ki egy tányérra, magának, majd leült az asztalhoz és megebédelt. Hendrix ezalatt tisztára nyalta magát.
 Matthew elégedetten dőlt hátra az átlátszó műanyag széken, majd fel állt, és a mosogatóba tette a tányért, ahol még mindig ott volt a reggeli bögréje. Kivett egy poharat a szekrényből, és megtöltötte Colával.
 Lassan kortyolta a hideg üdítőt, ami lefolyt a torkán, és szinte égette, olyan hideg volt. Ivás közben megindult felfelé, hogy kikészítse az időmérőre a cuccait.
 Amikor a versenyes szobához ért, elemelte a poharat, nedves ajaitól, és csak bámulta az ajtót.
 Fa ajtó volt, egy régi kép volt csak rajta, ahol a kicsi Matthew élete első lábbal hajtós autója mellett ál, hóna alatt egy sisak.
 Matthew elmosolyodott, és azonnal előtörtek az emlékei. Minden azzal a kisautóval kezdődött. Akkor annak örült, ha legyőzhette egyik óvodai társát. Ma meg csapatok versenyeznék Érte, hogy hozzájuk szerződjön.
 Úgy isten igazából, azon lepődött meg, hogy a Dirnt csapat Őt akarja. Mike és Matthew középiskola óta, nem bírják egymást, és most, hogy ki tudják adni a dühük egymáson, sokkal másabb lett a köztük lévő kapcsolat. Matthew mindig legyőzi Mike-ot, és ez nagyon feltudja idegesíteni a szőkét. Valószínű ezért akarja annyira, hogy a csapattársa legyen. Hogy ne úgy győzhesse le, mint ellenfél, hanem mint társ. Az sokkal megalázóbb.
 Matthew-t  viszont nem érdekelte, hogy ennyire akarják Őt.  Tökéletesen jól megvan az Overdue csapatban.
 Matthew lassan a kilincsre csúsztatta a kezét, és lenyomta. Ahogy megpillantotta a szobát, halvény mosoly ült az arcára. Az egész szoba tele volt, plakátokkal, újságcikkekkel, amik Róla szóltak, vagy éppen nem Róla. Egyik cikk be is volt keretezve. Akkor volt az, amikor Matthew megnyerte első nagy versenyét. Mindenki bundának hitte, mondván, egy zöldfülű nem nyerhet egy rangos versenyt! De Ő megtette. Megtette, és másodjára is, sőt harmadjára is! Eddig öt versenyt nyert meg, zsinórban.
 Matthew belépett, a szobába, és a megvilágított szekrényhez lépett, ahol ott lógott az overallja, és a sisakja. Lassan oda sétált, és levette a sisakot, ami már ütött-kopott volt. Az a sisak mesélni tudna. Matthew-nak már vagy 15 éve megvan, és minden edzésen, időmérőn, versenyen ez van rajta.
 Óvatosan leemelte az overallját is, és behajtogatta a táskájába.
Lebaktatott a lépcsőn, és felvette a ballonkabátját, majd felkapta Hendrix-et és kiviharzott. Becsapta az ajtót, majd beült a kocsijába. Még mindig elkapta az a bizonyos borzongás.
 Hátra vágta a táskáját, Hendrix-et, meg az anyósülésre tette.
- Most elviszlek magammal. – Mosolygott, a cicára, aki nyávogott.

 Felbőgette a motort, majd elindult a pálya felé. Az eső miatt az út még nedves volt. Matthew érezte, ahogy a kerekek,  az aszfalthoz tapadnak. 
Azt a másfél órás utat, dobogó szívvel, és beharapott szájjal tette meg. Annyira markolta a kormányt, hogy ujjai fehérek lettek. Hendrix, meg elaludt.

 A pálya, ahol az időmérő, és két nap múlva a verseny lesz, egy puszta közepén van. Tele van fával a környéke, de mégsem erdő.
 Matthew bekanyarodott a versenyzőknek fenntartót parkolóba, majd még egy percig csak ült. Gondolkozását, egy kopogás zavarta meg. Oldalra nézett, és látta, hogy Mike hatalmas vigyorral bámul be. Már a kék-fekete overalljába, volt.
 Matthew letekerte az ablakot, majd idegesen Mike-ra nézett.
- Mit akarsz, Dirnt? – Támaszkodott meg, az ablakba, Matthew. Mike behajolt a kocsiba, majd levette a napszemüvegét (fene tudja, miért van rajta napszemüveg, ha felhős az ég). Gondosan végigmérte a kocsi belsejét, majd megakadt a szeme az alvó kiscicán. Matthew kinyúlt, és megfogta, Mike vállait. Kicsit kijjebb nyomta a kocsiból, így arcukat csupán pár centi választotta el.
 Mint már, említettem, Mike és Matthew között mindig is volt valami. Matthew az első szex-kísérletnél rájött, hogy Neki nem a nők kellenek. Eleget csalódott bennük, így nem kell. Mikés és Ő, párszor összeforrtak. Csókolóztak, és majdnem le is feküdtek. Az első csókuk óta, elég sokszor csinálják. De csak amolyan egymás húzása miatt.
 - Mit akarok? – Nevetett fel, Mike. – Csak sok sikert akartam kívánni. – Kacsintott, majd rágott egyet a rágón. – Engedj be. – Bökött, hátsó ülésekre. Matthew a szemkontaktust nem megszakítva, nyitotta ki a hátsó ajtókat. Mike elmosolyodott, majd beült hátra. Matthew megsimogatta Hendrix-et, anélkül, hogy felébresztette volna, majd Ő is hátra ült.
 Egy ideig csak bámultak egymásra, majd, mint két tigris, egymásnak estek. Mike beletúrt, Matthew fekete hajába, és húzni kezdte.
- Utállak. – Nyögte, Matthew, Mike ajkaiba.
- Akkor ne csókolj.
- Kussolj. – Mondta, Matthew, majd eltolta magától Mike-ot. – Akkor is egy mocsok maradsz.
- Vigyázz, még a végén te is mocskos leszel.
- Nem feküdnék le veled. – Rázta meg a fejét, Matthew. Mike felnevetett, majd ismét megcsókolta ellenfelét.
 Ezek a csókok, nagyon durvák szoktak lenni. Egymás szájába erőltetik a nyelveik.
- Sok sikert, Bellamy. –Harapta meg, Mike, Matthew ajkait, majd kiszállt a kocsiból.
 Matthew még egy ideig, csak ült, aztán, kiszállt a kocsiból. Megragadta a táskáját, és Hendrix-et, aztán elindult a box-a felé. 
 Ahogy belépett, az irányító pultba, mindenki köszöntötte, és belépett az öltözőjébe. Levetkőzött, majd felvette az overallját, és a hóna alá csapta a sisakját, és megfogta Hendrix-et.
- Kérlek vigyázz rá. Nyugodt cica, csak tedd le, egy puha helyre, ott el fog aludni. – Nyomta a cicát, egyik társa kezébe. – Showtime. – Mondta, majd a fejére húzta a sisakját, és beült a kocsijába.
 A Formula 1-es kocsija szinte köszöntötte Őt. Matthew elmosolyodott, majd lehajtotta a szemellenzőjét.
- Hajrá, Matt. Úgyis első leszel. Két nap múlva verseny! – Csapta meg a vállát az edzője. Matthew bólintott, majd felhajtott a pályára. Lefutotta az edző kört, majd, beállt a többi autó mögé. Mike mellette állt, így mielőtt a lámpa zöldre váltott intett Neki.

 Matthew mindig beleborong, ha versenyzik. Imádja, látni, ahogy a többi autót lehagyja, és már nincs is előtte senki, csak a tiszta aszfalt.
 Amikor kezdte volna igazán élvezni a pillanatot, a box-jából szóltak neki.
- Matthew! Szépen mész, a többi húsz kört is így fusd le. És vigyázz Mike-ra, mert erősen a nyomodba van. – Matthew nem nézett hátra, érezte, hogy Mike tényleg ott van. Nem nyomott a gázon, inkább, hagyta, hogy Mike, mellé soroljon. 
 Mike egyre közelebb került hozzá, de matt nem hagyott neki. Előrébb ment.
Az elkövetkezendő húsz kört kutya-macska harcban vitték végig, és nem tudták eldönteni, hogy ki ért be előbb, úgyhogy, célfotót hívták segítségül.

- Eldőlt! – Kiáltott fel, a versenybíró. Matthew és Mike egyszerre hajoltak előre, a fotelből. – A nyertes! – Mike és Matthew egymásra néztek.
- Ha én nyertem megbaszhatlak. – Mondta Mike.
- Ha én, akkor megfoglak jelölni. A fogaimmal. Az egész tested. – Mike felhúzta a száját.
- MATTHEW BELLAMY! – Kiáltott fel, végre a versenybíró. – Ez azt jelenti, hogy a két nap múlva megrendezett versenyen, Ő indulhat az első helyről, Mike meg a másodikról! – Matthew mosolyogva, nézett Mike-ra. Matthew csapatát, nehéz volt túl kiabálni, de Mike azonnal tudta, hogy Vele kell mennie.
- Az enyém leszel. – Suttogta, Matthew.
 Mike felsóhajtott, majd elindult Matthew-val, aki mosolyogva, simizte, Hendrix-et.

 Mike és Matthew egyszerre értek, a fekete hajó lakásához. Matthew meg se várta, hogy Mike kiszálljon, rögtön neki esett.
- Matthew… legalább bent.  – Kapálódzott, Mike az ajtó felé.
- Enyém vagy. – Lökte rá, a kanapéra, Matthew.
És az Övé lett. Szex nélkül.

2014. június 19., csütörtök

Prilógus

 Minden egy ötéves kisfiúval kezdődött, aki megkapta élete első lábbal hajtós kisautóját. Órákat képes volt kint játszani az utcán. A mókát, mindig az anyja hívó szava zavarta meg, hogy ideje hazatérni. Az óvodában, mindenki körberajongta Őt, és azt kérték Tőle, hagyj mehessenek egy kört az autójával. A kis Matthew Bellamy még nem tudta, hogy ez a kisautó megváltoztatja az életét.
 Hét évesen rákapott a tévébeli autóversenyzésre. Csillogó szemekkel nézte a televízió képernyőjét, és lélegzet visszafojtva figyelte, ahogy az autók elsuhannak a kamera előtt.
 Amikor Matthew betöltötte a tizenkettőt, megkapta az első akkumulátoros kocsiját. Nagyon jól elvolt a kocsival. A szobája teljesen tükrözte az autóversenyzés imádatát. Cikkeket vágott ki, és ragasztott fel a falra. Az ágyneműje, Ferraris volt, és csak olyan ruhákat hordott.
 Tizenhatodik születésnapján, apja elvitte egy versenyre. Matthew akkor érezte azt, hogy teljesen kiteljesedett az élete. Ott volt, csupán egy rács választotta el a kocsiktól. Akkor jött csak rá, hogy Neki ez nem egy átmenet. Neki ez egy életforma. Minden vágya, hogy egyszer azon az aszfalton bőgesse fel a motort, és induljon el, kereket csikorgatva, füstöt maga után hagyva, és csak érezni ahogy a kocsi simán végig siklik az úton. Matthew még a gondolatba is beleborzongott.
 A gimibe, sok lány udvarolt neki. De Őt csak az autók érdekelték. Egy lány se keltette fel az érdeklődését. Teljesen elhidegült az emberektől. Szülei aggódni kezdtek miatta. Szinte mindig a szobájába volt, vagy az elhagyatott útszakaszon feszegette a határait. Robbanékony lett. Gyorsan felkapta a vizet, és ugyan olyan gyorsan képes volt kétségbe esni.
 Húsz évesen beteg lett. Hányt, és hányt. Félő volt, hogy az álmait fel kell adnia. De Matthew nem ilyen. Ő küzdött, és legyőzte a betegséget. Leszerződött egy helyi autóversenyző csapathoz.
 Harminc évesen közel volt, ahhoz, hogy elvessze a szüzességét. De megrémült, és megint előjött a betegsége. Rettenően lefogyott, és ismét veszélyhelyzetbe került az álma.
 Most itt van, harminchat évesen. Nem zavarja, hogy még mindig szűz. Neki nem fontos ez. Egy remek csapathoz szerződött, és nagyon jól keres. Hatalmas versenyeken vesz részt. Ám az érzelmei teljesen befagytak. Nem tudja, milyen szerelmesnek lenni, milyen szomorkodni. Egyedül a győzelem vágy hajtja, és ha veszít, dühös lesz, és csak még jobban hajt.
 Matthew Bellamy. Anglia következő autóversenyzője.